A Cseh Köztársaság az alternatív vitarendezési módszerek, például a mediáció és a választottbírósági eljárások alkalmazásának új időszakát éli. A bírósági eljárások átlagosan tizenhat hónapos időtartamát figyelembe véve érthető, hogy ígéretesnek tűnnek e gyors vitarendező módszerek. Számos előnyük van, egyszersmind azonban számos hátrányuk is, különösen akkor, ha a végrehajtásuk helytelen. Minden állam felelős azért, hogy senki ne legyen kötelezhető arra, hogy e módszereknek alávesse magát, ha nem kívánja. Azokban a vitákban, ahol a felek nem egyenrangúak, a nyomás és a szubjektív nem önkéntesség kockázata meglehetősen magas. Az államnak szavatolnia kellene, hogy ne sérüljön a gyengébb fél tisztességes eljáráshoz való joga (és/vagy az alkotmány által garantált más joga). Ezért a választottbírósági eljárás nem egyenrangú partnerek esetén elvből betiltandó.
(MA), PhD hallgató a Masaryk Egyetem Jogi Karának Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszékén, a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság tanácsadója. Korábban az emberi jogokért és nemzeti kisebbségekért felelős miniszterhelyettes és a Kormányhivatal Emberi Jogok Osztályának igazgatója.
Jogi doktor, a Cheb Kerületi Bíróság bírója, jelenleg a Cseh Legfelsőbb Bíróság tagja, az európai nemzetközi polgári eljárásjogi kommentár szerzője (Drápal, Bureš et al.: Občanský soudní řád. Komentář
