Ez a cikk három olyan funkcióra tesz javaslatot, amelyet minden vitarendezést célzó mechanizmus megpróbál elérni: a résztvevők individualizált és elszigetelt maximális kielégítése; a jogrend és az előreláthatóság támogatása; továbbá az alapvető társadalmi értékek érvényesítése. Bármilyen mechanizmus által megcélzott specifikus vagy domináns funkció, legyen az implicit vagy kifejezett, számos jelentős következménnyel jár: például meghatározza azt az ideális szerepet, amelyhez a vitát rendező szubjektum viselkedésének az elérhető igazságosság és békés rendezés formájában közelítenie kellene, valamint mindkét vitamegoldó rendszer és a vitában résztvevők társadalmi pozícióját.
A Genfi Egyetem vezető előadója, a Nemzetközi és Fejlesztési Tanulmányok Intézetének munkatársa, a genfi Nemzetközi Vitarendezés egyetemi program (MIDS) igazgatója, a Nemzetközi Vitarendezés folyóirat főszerkesztője. Jelen esszé egy korábbi változata megjelent „Theoretical Musings on the Roles of Dispute Resolution Systems – With Special Consideration of Online Dispute Resolution” címmel az ADR IN BUSINESS-ben (A. Ingen-Housz, szerk., 2010). A kutatást a Svájci Nemzeti Tudományos Alapítvány támogatta.
